Amikor tanulok, rendszeresen előfordul velem, hogy ugyanaz a mondat, ugyanaz a lecke teljesen új megvilágításba kerül. Mintha „ez múltkor nem is volt ide írva” érzése lenne az embernek.
A téma a boldogság, a magas szintű siker záloga volt. Arról tanulok, mi különbözteti meg a sikeres, boldog embereket a sikertelen, boldogtalan emberektől. Persze az, hogy sikeres, és az hogy boldog, nem feltétlenül jelent mindenkinek ugyanazt.
Mit jelent a boldogság és a siker?
A boldogságot még csak-csak hasonlóan ítéljük meg, hasonló dolgokat gondolunk róla. A sikerről már biztos vagyok benne, hogy nem. Itt egyszerűen fogtuk meg ezt a két fogalmat. A siker az, amikor jó vagy abban, amit csinálsz. Folyamatosan eredményt tudsz elérni benne, elismeri a környezeted azt, hogy amit csinálsz, jól csinálod, és ezért megbízik benned. A boldogságra már több meghatározás van. Nekem az tetszik a legjobban, hogy akkor boldog az ember, amikor vannak céljai, tudja, hogy képes haladni feléjük. Azt tapasztalja, hogy halad, képes leküzdeni az akadályokat és ez jó érzéssel tölti el. Akkor boldog, amikor nem kell szorongania, amikor nyugodt az álma, amikor képes hinni magában, hogy felül fog kerekedni a kihívásokon és jó eséllyel eléri mindazt, amit kitűzött maga elé.
Ez most komoly dolog!
Komoly, mert nagyon komolyan elgondolkodtatott. Mind a sikerre való esélye, mind a tartós boldogságra való esélye az embernek azon áll, milyen mértékben képes felelősséget vállalni.
Akarattal nem írtam le, hogy felelősséget vállalni ezért vagy azért. Egyszerűen csak az, hogy milyen mértékben képes felelősséget vállalni. Természetesen, ha munkáról van szó, akkor azért, ha a családjáról van szó, akkor azért, ha tanulásról és új képességek elsajátításáról, akkor azért, ha a barátságok fenntartásáról, akkor azért. MILYEN MÉRTÉKBEN KÉPES ÉS HAJLANDÓ FELELŐSSÉGET VÁLLALNI AZ ÉLETÉÉRT MINDENESTŐL?
Kézzelfoghatóan azt is írhatnám, mennyire hajlandó mindent megtenni, ami a céljai eléréséhez szükséges. Önszántából képes cselekedni? Legjobb tudása szerint cselekszik? Kitart addig, amíg eléri azt, amit akart?
Bevallom ez tetszett, mert kézzelfogható, egyszerű, bár piszkosul elgondolkodtatott, hogy ugyan a környezetem többsége hogyan bánik a saját céljaival, álmaival!
Vajon mindenki hajlandó mindent megtenni és képes kitartani addig, amíg eléri a kívánt célt? Önszántából, józan belátásból cselekszik, vagy a környezet kényszeríti cselekvésre??
Gondolnátok, hogy az utóbbi („a környezet kényszeríti”) megöli az örömöt, a boldogságot, képes kiütni a felelősséget? Elgondolkoztam, hogy mekkora teljesítménytöbblet lenne elérhető emberenként, hogy ha mindenkivel, akit ismerek, sikerülne letisztázni a céljait és elérni, olyan fontosnak tartsa őket, hogy önszántából mindent meg akarjon tenni azért, hogy el is érje! Szerintem meglepően sokkal nagyobb. És arról nem is beszélek, mennyivel több örömöt, nagyobb boldogságot okozna azoknak, akik így érnek célba.
Mit is jelent ez pontosan?
Azt írtam, ez most komoly. Hát igen, mert van még egy tényező, amit mindenki tud, mindenki ismer, de nem vagyok biztos abban, hogy eléggé ért is. Ahhoz, hogy sikeres és boldog tudj lenni, a becsületességednek is rendben kell lennie! „Hát persze!” „Ez nem kérdés!” Ki ne vágná rá azonnal?
Én is ezt gondoltam olvasás közben. Majd elolvastam a példákat, az ellenpéldákat. Majd „egyreee lassabbbaaan” olvastam, majd „újraaa meg újraaaa” elolvastam a sorokat: az, aki nem elég becsületes a környezetével, saját magával, családjával, főnökével, annak takargatni valója van.
A takargatás („senki nem tudhatja meg, mert akkor bajom lehet belőle”) automatikusan csökkenti az egyén kommunikációját. Sőt, ha „jól a fenekére ver” a becsületességének és sok-sok takargatni valója van, akkor eltávolítja magát azoktól az emberektől, akikkel szemben takargatni valója lesz.
Miért írok most ilyen komoly témáról?
Tudom, hogy nem hangzik jól. Talán nem is olyan jó erről olvasni.
Ez tényleg komoly téma, de legalább is kényelmetlen. Végül is nem vagyunk szentek, tökéletesek. Olykor hibázunk, olykor megígérünk valamit, de nem tartjuk be. Olykor nem figyelünk oda kellően és kárt okozunk. Olykor bele sem gondolunk igazán a következményekbe, csak jár a szánk.
Elborul az agyunk és dühből cselekszünk. Mindenkivel megesik, igen.
Mindenkivel megesik, de nem mindenki kezeli egyformán, ha már megtörtént.
Aki a hibákért is, a kudarcokért is önszántából hajlandó felelősséget vállalni és rendezni, vagy elnézést kérni, vagy újrakezdeni annak van esélye.
Aki hibáztat, másokat okol, nem hajlandó önszántából belátni a hibát, a károkozást, a mulasztást, aki elsunnyog, elszalad, elhallgat, az teljességgel kicsinálhatja magát. Igen, saját magát csinálja ki, hogy ilyen durva kifejezéssel éljek.
Saját maga boldogságát, nyugalmát, önbecsülését, sikerélményét teszi tönkre.
Nem azonnal! Lépésről-lépésre, fokról-fokra folyamatosan, alig észrevehetően, de az idő meg fogja tenni a magáét.
A példákból tanulva, ehhez nem is kell ám túl sok. Nem arról van szó, hogy ölni, lopni, másokat tönkretenni…. nem.
Sok kis apró sérülés a becsületességen és már be is indul a korrózió, a boldogságunk halványulása, a büszkeségünk, az önbecsülésünk zsugorodása, a sikerélményeink ritkulása.
Konklúzió
A példák mutatják, hogy aki képes kitartani amellett, hogy az akadályok ellenére, végül jó legyen, végül célba érjen, végül a többségnek, a környezetének is jó legyen, annak van igazi esélye, hogy nyugodt álma legyen, sikeresnek érezze magát és boldog legyen. A legszebb az egészben az a szó, hogy önszántából. Mikor dönthetünk önszántukból, hogy teljes felelősséggel élünk tovább, hogy fenntartjuk a becsületességünk, hogy nyitottan a másik szemébe nézünk? Bármikor? Most azonnal?
Akkor ez most egy komoly téma, vagy nem is annyira? Ha megtehetjük, hogy nem magunkba tartogatjuk, titkolgatjuk „titkolni valónkat”, hanem rendezzük, jóvátesszük, pótoljuk, jobbat adunk, mint amit ígértük akkor a múlt rendezhető. Ha önszántunkból és tudásunkból mindig a legjobbat adjuk és ha nem vagyunk elégedettek, akkor igyekszünk javulni, támogatást szerezni, hogy végül jó legyen varázslatos módon az élet könnyebb lesz, sikeresebb lesz, boldogabb lesz.
Ez biz komoly, komolyan jó! 🙂
Ha szeretnél hasonló gondolatokat és információkat olvasni tőlem, vagy szeretnéd fejleszteni az értékesítési, vezetői tudásodat, akkor csatlakozz a Comline Sales Klubba!
