vezetői iránytű

Szerdai napon részt vettem a BNI éves nagy rendezvényén. Zseniális volt! Rengeteg jó előadás, rengeteg jó kapcsolatfelvétel. Igazi feltöltődés volt! Jó sztorik, a szívbemarkolótól a sírva nevetősig. Sok mosolyt láttam, sok sikert hallottam, sok ötletet kaptam. Érdemes volt ott lenni. Gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot, azokból, amit hallottam, hátha segít másnak is. Ha már csak egy tippet tudok adni, már megérte!

A nap mottója a mérhetőség volt. És a mottó miszerint: „Amit nem tudsz mérni, azt nem tudod irányítani!”. Ez egy egyszerű, ám velős kijelentés, és igaz is! A mérés maga az iránytű a vezető életében. Jó az irány, amerre haladok? Oda fogok elérni, ahova szeretnék? Akkor fogok odaérni, amikor szeretnék? Van ma iránytűd? Tudod ezekre a kérdésekre a valódi válaszokat? Meggyőződésem, hogy sokan nem tudják!

Mindez elindított bennem egy gondolatot

Szervezetfejlesztőként és vezetőképzőként az egyik legnehezebb terület, hogy rávegyük a vezetőket, hogy lássanak. Szerdán nagyságrendileg 700-an ültünk a rendezvényen, többségünk tulajdonos, cégvezető, vezető, és mégis erről a témáról beszélnek. Miért? Miért van az, hogy ez a dolog nem magától értetődő, hanem sulykolni kell?

Az elmúlt 12 évben megtapasztaltam, hogy beszélünk róla sokat, beszélnek róla a cégvezetők sokat, hogy igen valóban jó lenne látni, valóban jó lenne tudni mérni. Sőt megfogalmazzák elvárásként, hogy tegyük teljesen láthatóvá a céget és mutassuk ki, ki dolgozik és ki nem. Megtesszük, illetve tennénk, de……

Nem mondom, hogy minden területet egyszerű mérni, de azt tudom, hogy minden területet, minden munkakört mérhetővé lehet tenni.

Eszembe jutott egy japán cég, ahol elnyertünk egy szervezetfejlesztési munkát. A termelési területükön meg voltak a mérőszámok, azon a területen nem is volt problémájuk. Látták, be tudtak avatkozni időben és tudták irányítani a területet. De az adminisztrációs területtel, mint pénzügy, asszisztencia, stb. problémájuk volt. Nem tudtak igazán jó statisztikákat meghatározni. Segítettünk benne, és ennek eredményeként azonnal láthatóvá vált ki az, aki a cégért van és ki az, aki nem. Ők akarták látni, mert eredményt várnak minden helyzetben, mindenkitől és nem engednek a céljaikból.

Amit általában tapasztalok az viszont az, hogy elkészítjük a területre, személyre levetített mérőszámokat, elkezdjük bevezetni és egyszercsak már nem lesz olyan fontos. Inkább maradnak a régi módszereknél, a megérzéseknél, a szóbeszédnél, stb. Hogy miért?

A vezetők többsége túl szociális és nehezen néz szembe azzal, hogy nem mindenki érte és a cégért van. Nem akarják látni, hogy meg kéne válni, hogy el kéne engedni, hogy jöhetne helyette jobb, ügyesebb, lojálisabb, stb. Ezzel azonban egy baj van, a célok elúsznak, messzebb kerülnek, vagy már el is tűnnek.

Egy alkalommal utaztam a nyílt tengeren, éjszaka volt, teljesen sötét, semmi fényszennyezés sehonnan. A hajó elég gyorsan ment, kíváncsi voltam, hogy milyen sebességgel megyünk, ezért közel mentem a korláthoz, lenéztem és elkezdtem gondolkodni, ha most beleesnék a vízbe, iránytű és minden nélkül, vajon hány másodpercem maradna, hogy túléljek, vagy, hogy rám találjanak. A hajó, ahogy ment és figyeltem a vizet, úgy éreztem maximum 2-3 másodperc, onnantól elvesztem.

És az élet tengerén vajon mennyi időnk van? Én azt látom, hogy sokat hagyunk magunknak, de ez csak ámítás. Alkalmaznunk kell az iránytűt az életünk minden területén!

A szerdai nap is megerősítette bennem, hogy az értékesítési vezetőknek szóló előadásunknak épp ezért van fontos szerepe. Bevezet annak a rejtelmeibe, hogy hogyan és miként tudja látni, mit is csinálnak valójában az értékesítők és hogyan tud javítani a teljesítményükön.